Bármennyi kényelmetlen szembenézni a ténnyel, de többnyire érzelmi alapon hozzuk meg a döntéseinket. Ha nem így lenne, vezetőkre nem is lenne többé szükség. Egy vállalkozást vagy vállalatot elirányíthatna egy robot, egy algoritmus vagy a manapság annyira divatos buzzworddel élve, a „mesterséges intelligencia”.

Viszont ha már döntünk, tegyük ezt minél inkább tényeket figyelembe véve. Ha pedig a tényekhez ragaszkodunk, adatokra van szükségünk. Az adat az a dolog, amely a tényeket leegyszerűsíti, aggregálhatóvá teszi. Lehetőséget ad a trendek és a különbségek megállapítására. Tehát törekednünk kellene arra, hogy minél több adatunk legyen, a lehető legjobban strukturálva.

Persze most úgy érzed, ezt mindenki tudja. Meg ott a kontroller meg a kontrolling. Valójában a helyzet az, hogy az érzelmi alapú döntéseink miatt kevéssé érezzük szükségét annak, hogy a tényekből adat legyen. Nincs rá idő, senki sem szeret adminisztrálni, eddig is így csináltuk és eddig is működtünk.

Egyszer hallottam egy történetet a pulykáról. A pulyka biztonságban érezte magát a kerítés mögött a baromfiudvarban. A gazda minden este bezárta az ólba, ahol jó meleg volt. Minden nap bőséggel kapott kukoricát, vizet. Az idő szép volt, a napok békében és nyugalomban teltek és a pulyka meg volt győződve róla, hogy minden a legnagyobb rendben van.
Míg egyszer eljött a hálaadás napja…