A dolog lényege tehát a következő:

1. Mindenből csinálj adatot. Ha helyet változtat (GPS), elhalad egy kamera előtt (képalkotás), döntéseket hoz (mire kattintott), leüt egy billentyűt, feltölt egy fájlt, felhív valakit, megáll egy kirakat előtt, pizzát rendel a júzer. Vagy ha nő a fa és szomorú a gyerek. Tényleg mindenből. Ez lenne a Big Data.

2. Gyűjtsd és tárold. Az adataidat töltsd fel a (Google) felhőbe, mert olcsó, mert nem kell külön biztonsági őr, beléptető rendszer, szerver, áramellátás, pont annyi kapacitás áll rendelkezésre amennyi kell, de ez gyakorlatilag korlátlan, nem kell külön helpdesk, verzió frissítés és eleve integrálva van egy csomó szolgáltatással. Ja és bárhonnan bármikor eléred. Ráadásul ez mind igaz is. Ez lenne a Google Cloud Platform.

3. Használj olyan alkalmazást (AutoML, BigQuery) – vagy írj egy sajátot -, ami a korlátlan és olcsó számítási kapacitás alapján mintákat talál. Például hogy a mezőn a növények zöldek és milyen sűrűn helyezkednek el. Ez egy minta. A program pedig keresse meg a különbségeket, tanítsuk meg neki, hogy ezek mit jelentenek így később már maga is képes lesz a különbségek felismerésére és az eredmény felmutatására. Ez lenne az Artificial Intelligence és ezen belül a Machine Learning.

4. Végül pedig elérkeztünk a szép új világba, hogy a cégek mindenről és mindenkiről tudnak mindent és megadják nekünk azt, amiről nem is tudjuk, hogy vágyunk rá.

Rengeteg példát idézhetnék még, de a lehetőségek határtalanok, ugyanakkor rendelkezésre is állnak.

Számomra egy igazi kérdés maradt csupán, hogyan lesznek képesek a magyar programozók, döntéshozók, vállalkozók elszakadni a kockás füzettől és az excel táblától?

Erről is szívesen láttam volna egy esettanulmányt.